Ha minden reggel kisebb drámába torkollik az elindulás, mert a gyerek nem akar cipőt felvenni, nem vagy egyedül. Sok szülő szembesül azzal a pillanattal, amikor a kicsi egyszer csak kijelenti: „Nem veszem fel ezt!” – és nincs az a kedves rábeszélés, amivel könnyen meggyőzhető lenne. De vajon mi áll a háttérben? És hogyan lehet úgy áthidalni ezeket a helyzeteket, hogy ne induljon minden nap csatába az egész család?
Miért nem akarja felvenni a cipőt?
A gyerekek ellenállása legtöbbször nem puszta „akaratosság”, hanem valamilyen kellemetlen tapasztalat eredménye. Lehet, hogy a cipő szorít, nehezen vehető fel, vagy egyszerűen túl meleg, esetleg túl merev. Az ovis korosztály ráadásul épp abban az életfázisban van, amikor szeretné kifejezni az önállóságát. Az öltözködés pedig tökéletes terep a „saját döntések” gyakorlására.
Ha a kicsi nemet mond, az nem feltétlenül dac, hanem kommunikáció: valamit jelez. Érdemes tehát meghallani, mit próbál elmondani ezzel, mert sok esetben tényleg nem a hangulat, hanem a kényelmetlenség a probléma.
Kényelem mindenek felett
A gyerekek érzékenyek a fizikai komfortérzetre. Ami nekünk apróságnak tűnik (egy kemény sarokrész, szoros tépőzár vagy merev talp) az nekik már zavaró lehet, hiszen egész nap mozgásban vannak. Egy jól megválasztott, hajlékony talpú, puha bőrrel bélelt cipő sokszor önmagában megoldja a „nem akarom felvenni” helyzetet.
Ezért érdemes olyan gyerekcipőt keresni, amely anatómiailag is igazodik a fejlődő láb igényeihez. Például a D.D.Step bakancs kiváló választás lehet az őszi-téli időszakban, hiszen puha bőrből készül, rugalmas talppal és kényelmes kialakítással.
A gyerekek gyakran maguktól is szívesen veszik fel, mert könnyű, meleg és nem szorítja a lábat. Ez a márka kifejezetten odafigyel arra, hogy a természetes mozgás ne sérüljön, így a kényelem és az egészséges lábtartás is megmarad.
Engedd, hogy döntsön!
Az önállóság érzése az egyik legerősebb motivációs eszköz kisgyerekkorban. Ha teheted, vond be a gyereket a választásba: hadd válassza ki a cipő színét, mintáját, vagy akár azt, melyik bakancsot vegye fel aznap. A döntési lehetőség növeli az együttműködési kedvet, mert a gyerek úgy érzi, beleszólhat abba, ami vele történik.
Egy vagány dinoszauruszos, csillogós vagy szivárványos modell sokszor többet ér, mint bármilyen hosszú rábeszélés, mert a gyerek imádja hordani, amit ő választott.
Tedd játékossá az öltözködést
A „cipőfelvétel” ne legyen mindig egy kötelező feladat. Lehet belőle játék, kihívás, vagy akár mese is. Például: „Versenyezzünk, ki veszi fel gyorsabban a cipőjét!”, vagy „A bakancsod segít a hókirálynő birodalmába eljutni!”. Az ovis korosztály fantáziája végtelen, ha a cipőhúzás része egy történetnek, máris nem tűnik annyira unalmasnak.
Ráadásul ha a gyereknek saját kis „rituáléja” van, sokkal könnyebben elfogadja a reggeli rutint.
A cipő, ami együtt mozog vele
A gyerekek nemcsak sétálnak, futnak, ugrálnak, másznak, térdelnek és gurulnak. Ezért a cipőnek is követnie kell ezeket a mozdulatokat. Egy merev, rosszul hajló talp korlátozza a mozgást és kellemetlen érzést kelt, ami hosszú távon akár tartáshibákhoz is vezethet.
A rugalmas, természetes mozgást biztosító cipők viszont együtt dolgoznak a lábbal. Nem akadályozzák, hanem támogatják a mozgást. A gyerek így észrevétlenül „megbékél” a cipővel, mert az nem korlátozza, hanem vele együtt mozog.
Amikor mégsem megy
Ha minden próbálkozás ellenére is tart a cipőellenállás, érdemes kizárni fizikai okokat. Nézd meg, nem nőtte-e ki a gyerek a lábbelit, nem dörzsöl-e a bélés vagy a varrás, és mindig ellenőrizd a zokni állapotát is. A csúszó, gyűrődő zokni sokszor nagyobb bajt okoz, mint maga a cipő.
És ha már mindent kipróbáltál, ne aggódj: ez a korszak is elmúlik. A legtöbb gyerek egy-két hónap alatt kinövi ezt az ellenállást, főleg ha közben megtapasztalja, milyen érzés kényelmesen, meleg lábbal szaladgálni az udvaron.
A „nem akar cipőt felvenni” helyzet nem a világvége, csak egy újabb fejezete a gyerek önállósodásának. A kulcs a türelem, a megértés és a jó választás: olyan cipő, amit a gyerek nemcsak elvisel, hanem szeret is.
